Video Nasties!

Alant a Video Nasties: Moral Panic, Censorship & Videotape című 2010-es dokumentumfilm főcíme látható, mely csokorba szedi az annak idején tiltólistára került filmeket, méghozzá a The Damned nevú goth-punk banda zenéjére. A film elkövetője nem mellesleg Jake West, az Evil Aliens és a nagyszerű Doghouse rendezője. 

A klip után pedig egy részlet a szakdolgozatom idevágó fejezetéből. 

Számtalan példát találhatunk arra, mikor a társadalomra való rossz hatással érvelve jelentősen megkurtítottak, vagy be is tiltottak filmeket. A leghíresebb példa erre az úgynevezett video nasty korszak. Az Egyesült Királyságban a 80-as évek közepén 72 mocskosnak tartott film került a BBFC (British Board of Film Classification – Brit Filmbesorolási Tanács) által tiltólistára. Ezek többnyire kisköltségvetésű, explicit erőszakot előszeretettel bemutató filmek voltak. Egyfajta pótcselekvés volt ez az akkori vezetéstől, tipikus példa arra, mikor az igazán égető problémákat valamiféle pszeudo intézkedéssel homályosítják el. A dolog komolyságát jelzi az, hogy volt példa arra, hogy az intézkedés után a listán szereplő filmeket bérbe adó videotékást börtönbüntetésre ítéltek. Na de miért is? Valóban ártottak volna valakinek? Jellemző volt még az időszakra a videokazetták tömeges égetése. Láttam erről archív felvételeket, félelmetesebb volt, mint bármilyen horrorfilm, egyenesen a náci könyvégetések jutottak róla eszembe. A könyvégetésről pedig egyesek úgy vélekednek, hogy emberiség elleni bűntettnek minősül. A bizottság sok esetben meg se nézte a filmeket, egyszerűen csak a borítók alapján ítélt, vagy kiemelt erőszakos jeleneteket a film teljes kontextusából és ezeket külön vizsgálta. Nem mellékes, hogy ezeknek a filmeknek a borítói gyakran többet mutattak, mint maga a film, nem egy esetben pedig szinte semmi közük nem volt hozzá, pusztán csak a figyelemfelkeltést szolgálták. Így hát ez alapján ítélni balgaság volt. Később aztán persze megszűnt a tiltás, a dvd korszak beköszöntével pedig újra megjelenhettek ezek a filmek, és a legtöbb esetben vágatlanul. Érdekes tény az, hogy nálunk is kapható néhány az egykori listás filmekből, és bárki hozzájuk juthat a bevásárlóközpontok polcairól, az is előfordulhat – én tapasztaltam már ilyet - , hogy közvetlenül egy gyerekeknek szánt film mellett bukkanunk potom pénzért, egy valaha tiltott gyümölcsként számon tartott filmcsemegére.

A Magyarországon dvd forgalmazásba került egykori video nasty-k listája:

Az erdei fantom (The Burning, 1981)

Cannibal Holocaust (Cannibal Holocaust, 1980)

A halál 1000 arca (Faces of Death, 1978)

Ház a park szélén (The House on the Edge of the Park, 1980)

Zombi (Zombie, 1979)

A pokol hét kapuja (The Beyond, 1981)

Zombik Városa (City of the Living Dead, 1980)

Gonosz halott (The Evil Dead, 1981)

Pokol (Inferno, 1980)

A sógun orgyilkosa (Shogun Assassin, 1980)

It came from Outer Space (1953)

Rendezte: Jack Arnold, amerikai sci-fi

Az ötvenes évek nagy sci-fi/ horror slágerét a korábban már taglalt óriásszörnyes művek mellett az idegen inváziós filmek jelentették. Az It came from Outer Space ennek a vonalnak az egyik legismertebb és legegyedibb darabja. Utóbbi állítás azért lehet igaz, mert bár a film egyértelműen besorolható a fent említett kategóriába, valójában invázióról szó sincsen. Jack Arnold csillám-csigacsíkot húzó egyszemű űrlényei egyszerűen csak haza akarnak jutni, mint a 30 évvel később a Földön rekedt, barátságosabb kinézetű, világító ujjú kollégájuk.

Freaks (1932)

Rendezte: Tod Browning, amerikai horror

Tod Browning legismertebb filmje, a Dracula után hozta tető alá legkülönösebb művét, melyre akár a filmtörténet egyik első igazi botrányfilmjeként is tekinthetünk. És hogy mitől is az? Talán nem is attól, hogy valódi szörnyszülöttek, úgynevezett slideshow freak-ek szerepelnek benne, akiket előszeretettel mutogattak vándorcirkuszokban, hanem a mondanivalója miatt, melyet kegyetlenül vágott a nézők képébe.

Boszorkányvadászok - Hansel & Gretel: Witch Hunters (2013)

Az utóbbi pár évben sorra termelte ki az Álomgyár klasszikus mesék modernizált és igen jól jövedelmező feldolgozásait. Ezeket én személy szerint a Tim Burton féle Aliz Csodaországban után, mely számomra hatalmas csalódás volt, körülbelül annyira vártam, mint az aktuális Twilight epizódot. Sokáig így voltam a Jancsi és Juliska 21. századi mozgóképre adaptált verziójával is, egészen addig, míg le nem esett, hogy ki is rendezi a filmet. Onnantól kezdve viszont már néminemű elvárásaim is voltak a művel szemben, itt van persze a 22-es csapdája, hiszen a Tim Burton filmtől is – amit ígérem, hogy nem fogok többet megemlíteni -  mást, többet vártam. Az első ún. red band trailer megtekintése után viszont egyértelművé vált, hogy ez a film nem ugyanaz a kategória, hanem színtiszta bűnös élvezet lesz.

Madarak - The Birds (1963)

Idén ötven éve vadultak meg a feszültségkeltés nagymesterének, Alfred Hitchcocknak a madarai.

A pocakos mester a Psycho irdatlan sikere után egy darabig nem igazán tudta, hogy mihez is nyúlhatna, amivel ismét hasonló mértékben meg tudná ragadni a közönséget. A választás végül Daphne du Maurier kisregényére esett. A szerzőtől korábban is dolgozott fel műveket, két korai filmje, a Jamaica vendéglő és az A Manderley ház asszonya is Maurier írásain alapul. A Madarakat azonban eredetileg az Alfred Hitchcock bemutatja című sorozathoz vette meg, ám amikor tudomására jutott, hogy valóban történtek spontán madártámadások - 1961-ben a kaliforniai Montereyi-öböl partjainál tömegesen támadtak meg embereket egy mérgező alga hatása miatt agresszívvá vált tengeri madarak -, világossá vált, hogy ez lesz a következő nagy dobása. Hitchcock az eredeti kisregényből tulajdonképpen csak a címet tartotta meg, Evan Hunter forgatókönyvíróval egy teljesen új történetet találtak ki, mely jobban reflektált a valóságban történtekre. 

King Kong (1933)

A leglenyűgözőbb, legnagyobb, és leghihetetlenebb kaland, amit valaha átélhetett! Ilyen és ehhez hasonló, ma már üres marketingszövegnek ható mondatokkal csalogatták be a mozikba a gazdasági világválság súlya alatt roskadozó tömegeket 1933-ban. Az akkori marketingesek azonban – ez esetben legalábbis – nem hazudtak. A gondjaik elől másfél-két órára egy csodálatos fantáziavilágban menedéket kereső nézőknek nem kellett csalódniuk. Feltárult előttük a Koponya-sziget, elképesztő prehisztorikus lényeivel, és egy hatalmas, félelmetes, kegyetlen, ugyanakkor mégis szeretetre méltó óriás gorillával. King Kong, a világ nyolcadik csodája meghódította a vásznakat, a filmvilág pedig új mérföldkőhöz érkezett. 

Szörnyek nőkkel!

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen akinek feltűnt, hogy manapság egyre inkább egy kaptafára készülnek a filmplakátok, elég egy jól bevált kis "ötlet" és az utána 100 másik mozgókép poszteréről fog visszaköszönni ránk. A már évek óta divatos kis szikrákkal, melyek ráadásul sokszor teljesen indokolatlanul vannak jelen - biztos tudjátok miről beszélek - ,  például ki lehetne kergetni a világból. Na de naiv lenne az, aki azt gondolná, hogy régen másképp működtek a dolgok, hacsak nem annyiban, hogy fotósopp' helyett ecsetet használtak a filmek elsődleges hirdetési felületeit megalkotó jóemberek. Ez persze azért nem elhanyagolható különbség, sőt.

Legjobb példa ennek szemléltetésére néhány,  a múltszázad derekán készült sci-fi és horrorfilm plakátja, melyeken előszeretettel használták a szörny nővel motívumot.

Stephen King így ír a jelenségről Danse Macabre című nem-fikciós könyvében:

"Ahogy korábban rámutattunk, minden idők egyik leghatásosabb, legjobban bevállt moziplakát-receptje szerint a szörny - legyen akár rovarszerű lény a This Island Earth-ből vagy a múmia 1959-es Hammer remake-jéből - a sötétben vagy egy város füstölgő romjai közt lépdel, karjában egy gyönyörű, de ájult hölggyel. A szépség és a szörnyeteg. A markomban tartalak. Hahaha. Ismét az erőszaktevés ősjelenete elevenedik meg."

A tovább után további szörnyek, további nőkkel!