Rendezte: Tod Browning, amerikai horror
Tod Browning legismertebb filmje, a Dracula után hozta tető
alá legkülönösebb művét, melyre akár a filmtörténet egyik első igazi
botrányfilmjeként is tekinthetünk. És hogy mitől is az? Talán nem is attól,
hogy valódi szörnyszülöttek, úgynevezett slideshow freak-ek szerepelnek benne,
akiket előszeretettel mutogattak vándorcirkuszokban, hanem a mondanivalója
miatt, melyet kegyetlenül vágott a nézők képébe.
Egy különös cirkuszi társulat életébe nyerhetünk
bepillantást, mely igen népes tábort vonultat fel a fent említett, valamilyen
testi fogyatékossággal élő emberekből. Egyikőjük Hans a jóképű törpe, aki
szemet vet a csinos légtornásznőre Cleopatrára. A nő amilyen szép kívül,
annyira rút a lelke. Miután tudomást szerez róla, hogy Hans jelentős vagyont
halmozott fel, az ujja köré csavarja, és Herculessel, a show erőemberével
ördögi tervet eszelnek ki ellene. A szörnyszülöttek pedig revansot vesznek.
Az MGM a Universal horrorok konkurenciájának szánta a filmet,
biztosra próbáltak menni így az egyik legismertebb klasszikus szörnymozi
rendezőjét is leszerződtették, arra viszont valószínűleg nem számítottak, hogy
a címszereplőket valódi, fogalmazzunk így, mutatványosokkal fogja eljátszatni.
A
stúdió rövid időn belül vissza is hívta a filmet, Angliában pedig az első
bemutatót követően 30 évig be volt tiltva. Ezt követően egy Dwain Esper nevű
exploitation producer és rendező kezébe került a film, a hatvanas-hetvenes évek
amerikai midnight movie és grindhouse őrülete alatt tett szert aztán a mű igazi
kultuszra. A valódi testi fogyatékossággal született szereplők miatt nyugodtan
nevezhetjük korai exploitation-nek, és bár a horrorfilm címke lemoshatatlanul
rá van ragasztva, ennek ellenére, ha némileg el tudunk vonatkoztatni az elsőre
talán mai szemmel is sokkoló látottaktól, lélektani drámaként is tekinthetünk a
filmre, melynek mondandója nyíl egyenes és egyszerű. Az úgynevezett szörnyszülöttek
mind békés, jó kedélyű, kedves emberek, míg a gyönyörű Cleopatra, valamint csatlósa
Hercules, a testi tökéletesség megtestesítői viszont velejükig romlott, gonosz
emberek.
Eredetileg a film végén Herculest elkapták majd kasztrálták,
és láthattuk volna, ahogy később szopránt énekel, illetve ha minden igaz az is
le lett forgatva, ahogy Cleopatrából magukhoz hasonló rémet kreálnak. Ezek a
jelenetek azonban sajnos hiányoznak a végső változatból, hiányuk egyébként
szembe ötlő, a film végi üldözés egyszer csak megszakad, mintha baltával vágták
volna a filmet.
Nehezen emészthető, nyomasztó alkotással van dolgunk, nem is
igazán szórakoztató, és nem azért mert eljárt felette az idő, hanem a témából
adódóan, ám mégis erősen ajánlott darab minden filmtörténeti különlegességek
iránt érdeklődő embernek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése