A leglenyűgözőbb, legnagyobb, és leghihetetlenebb kaland,
amit valaha átélhetett! Ilyen és ehhez hasonló, ma már üres marketingszövegnek
ható mondatokkal csalogatták be a mozikba a gazdasági világválság súlya alatt
roskadozó tömegeket 1933-ban. Az akkori marketingesek azonban – ez esetben
legalábbis – nem hazudtak. A gondjaik elől másfél-két órára egy csodálatos
fantáziavilágban menedéket kereső nézőknek nem kellett csalódniuk. Feltárult
előttük a Koponya-sziget, elképesztő prehisztorikus lényeivel, és egy hatalmas,
félelmetes, kegyetlen, ugyanakkor mégis szeretetre méltó óriás gorillával. King
Kong, a világ nyolcadik csodája meghódította a vásznakat, a filmvilág pedig
új mérföldkőhöz érkezett.
Elképzelni sem tudom, de rettentő kíváncsi lennék az akkori
közönség reakciójára, hiszen azt nem nehéz belátni, hogy akkoriban egy ilyen
film egyenlő volt a szenzációval. Na de a King Kong egy olyan, az idő
vasfoga számára elnyűhetetlen nagybetűs klasszikus, mely mai szemmel nézve is
ámulatba ejtő. A tökéletes filmes varázslat.
A rendezői széket Ernest B. Shoedsack, és Merian C.
Cooper foglalták el, utóbbi nem csak filmes, hanem felfedező és háborús hős
is egy személyben, a filmbéli rendező Carl Denham, aki elindul a rejtélyes
szigetre, hogy elkészítse a világ legjobb filmjét, egyértelműen róla lett
mintázva. A korszakalkotó speciális effektusok Willis O’Brian keze munkáját dicsérik, aki The
Lost World (Az elveszett világ) című Arthur Conan Doyle regény
1925-ös filmadaptációjának stop motion effektusaiért is felelős volt. (Igen,
korábban is láthattak a moziba járók stop motion szörnyeket, de a King Kongot
valami hasonló léptékű ugrásként lehet elképzelni, mint a Jurassic Park
dínóit a Terminátor 2 folyékonyfém emberéhez képest.) Willis O’Brian készítette Merian C.
Cooper 1931-es Creation című filmjének effektusait is, ebből a
nagyszabásúnak ígérkező produkcióból azonban végül nem lett semmi,
gyakorlatilag összerogyott saját súlya alatt. A stop motion effekteket egymásra
montírozott képekkel és háttérvetítéssel egészítették ki, így hozva létre egy
végig egységes, szemet gyönyörködtető képi világot.
Nem lehet szó nélkül elmenni Max Steiner filmzenéje
mellett sem, ez volt az első tematikus filmzene, és a hangeffektek is hozzá
lettek igazítva, hogy így együtt tökéletes kiegészítői legyenek a látottaknak.
A film egyébként sok mai megalomán blockbustertől eltérően
nem csak a szemkápráztató trükökknek köszönhette sikerét és helyét minden idők
legjelentősebb filmjei között. Mit sem érne a sok látványosság, ha nem lenne
mellette izgalmas sztori és jó karakterek. Itt mindezt megkapjuk. Egy végig
izgalmas, üresjáratok nélküli kalandfilmet sikerült az alkotóknak letenniük az
asztalra, mely a banális történet ellenére egy cseppet sem hat komolytalanul,
sőt. Nem meglepő hát, hogy a film kasszasiker lett, az álomgyár pedig már akkor
sem hazudtolta meg önmagát, még abban az évben jöhetett a folytatás Son of
Kong (King Kong fia) címmel. Ennek elkövetésében Merian C. Cooper
már nem vett részt, a filmet Ernest B. Shoedsack egyedül dirigálta. Az
óriásgorilla karaktere megjelent aztán japán kaijukban is, leghíresebb a King
Kong vs. Godzilla 1962-ből. Készült
egy lelombozó, modernizált feldolgozás 1976-ban Jeff Bridges
főszereplésével, majd ennek is lett egy folytatása King Kong Lives (King
Kong visszatér) (1986). Egészen 2005-ig kellett várni, hogy Kong újra ismét
régi fényében tündököljön, ekkor mutatták be Peter Jackson
feldolgozását, ami egyszersmind tisztelgés is az eredeti előtt. Rengeteg apró
utalás van benne a 33-as filmre és annak készítőire. Nem hiába, hiszen Jackson
meghatározó filmélménye volt a King Kong, saját bevallása szerint miatta
állt rá a filmes pályára. Érthető. A 33-as filmből hiányzik a hírhedt
rovarvermes jelenet, egyszerűen eltűnt, hiánya egyébként elég szembeötlő. Jackson
ezt nem csak a saját verziójába rakta bele, hanem korabeli képi világgal és
stop motion trükökkel is leforgatta, ez rá is került az eredeti film dvd kiadásának
extra lemezére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése