Boszorkányvadászok - Hansel & Gretel: Witch Hunters (2013)

Az utóbbi pár évben sorra termelte ki az Álomgyár klasszikus mesék modernizált és igen jól jövedelmező feldolgozásait. Ezeket én személy szerint a Tim Burton féle Aliz Csodaországban után, mely számomra hatalmas csalódás volt, körülbelül annyira vártam, mint az aktuális Twilight epizódot. Sokáig így voltam a Jancsi és Juliska 21. századi mozgóképre adaptált verziójával is, egészen addig, míg le nem esett, hogy ki is rendezi a filmet. Onnantól kezdve viszont már néminemű elvárásaim is voltak a művel szemben, itt van persze a 22-es csapdája, hiszen a Tim Burton filmtől is – amit ígérem, hogy nem fogok többet megemlíteni -  mást, többet vártam. Az első ún. red band trailer megtekintése után viszont egyértelművé vált, hogy ez a film nem ugyanaz a kategória, hanem színtiszta bűnös élvezet lesz.

Madarak - The Birds (1963)

Idén ötven éve vadultak meg a feszültségkeltés nagymesterének, Alfred Hitchcocknak a madarai.

A pocakos mester a Psycho irdatlan sikere után egy darabig nem igazán tudta, hogy mihez is nyúlhatna, amivel ismét hasonló mértékben meg tudná ragadni a közönséget. A választás végül Daphne du Maurier kisregényére esett. A szerzőtől korábban is dolgozott fel műveket, két korai filmje, a Jamaica vendéglő és az A Manderley ház asszonya is Maurier írásain alapul. A Madarakat azonban eredetileg az Alfred Hitchcock bemutatja című sorozathoz vette meg, ám amikor tudomására jutott, hogy valóban történtek spontán madártámadások - 1961-ben a kaliforniai Montereyi-öböl partjainál tömegesen támadtak meg embereket egy mérgező alga hatása miatt agresszívvá vált tengeri madarak -, világossá vált, hogy ez lesz a következő nagy dobása. Hitchcock az eredeti kisregényből tulajdonképpen csak a címet tartotta meg, Evan Hunter forgatókönyvíróval egy teljesen új történetet találtak ki, mely jobban reflektált a valóságban történtekre. 

King Kong (1933)

A leglenyűgözőbb, legnagyobb, és leghihetetlenebb kaland, amit valaha átélhetett! Ilyen és ehhez hasonló, ma már üres marketingszövegnek ható mondatokkal csalogatták be a mozikba a gazdasági világválság súlya alatt roskadozó tömegeket 1933-ban. Az akkori marketingesek azonban – ez esetben legalábbis – nem hazudtak. A gondjaik elől másfél-két órára egy csodálatos fantáziavilágban menedéket kereső nézőknek nem kellett csalódniuk. Feltárult előttük a Koponya-sziget, elképesztő prehisztorikus lényeivel, és egy hatalmas, félelmetes, kegyetlen, ugyanakkor mégis szeretetre méltó óriás gorillával. King Kong, a világ nyolcadik csodája meghódította a vásznakat, a filmvilág pedig új mérföldkőhöz érkezett.