A történet egy lányról szól,
nevezett Mary, aki a film elején egy balul sikerült, rögtönzött gyorsulási
verseny közben balesetet szenved. A kocsi, melyben ül, lebucskázik egy hídról,
majd elmerül. A roppant ötletes főcím után aztán egyedül a lány kerül elő a
habokból, kábán kikászálódik a partra. A baleseten gyorsan túltéve magát útra
kel, és orgonistaként kezdi keresni a kenyerét, azonban valami nagyon nem stimmel.
A lányt valamiféle szellemalak kezdi kísérteni, és egy kiszáradt tó partján
fekvő, dermesztő hangulatot árasztó, elhagyatott parkba invitálja, ahol már
várják őt az elveszett lelkek.
Herk Harvey első és egyben utolsó
játékfilmje ez, előtte és utána rövid oktatófilmek gyártásával foglalkozott. A
film elkészülte tulajdonképpen egy véletlennek köszönhető, az úriember épp egy
forgatásra, vagy forgatásról utazott, amikor szemet szúrt neki az említett
lepusztult park. A létesítmény olyannyira megbabonázta, hogy fejébe vette,
horrorfilmet kell forgatnia, amely eme parkban, nevezett Saltair, valamint
környékén játszódik. Fel is kereste John Clifford forgatókönyvírót, aki rövid
időn belül meg is írta a szkriptet, majd kezdődhetett a forgatás, mely
mindösszesen két hetet vett igénybe. A producer/rendező Harvey pedig magára
vállalta a Maryt kísértő alak szerepét is. Mint említettem a film félig meddig
amatőr, technikai szempontból teljesen korrekt, és rengeteg kreatív megoldással
találkozhatunk, a néhol gyenge színészi játék, valamint a suta párbeszédek,
viszont dilettantizmusról árulkodnak. Ám a néző könnyen szemet hunyhat e
felett, hiszen a film szomorkás, álomszerű atmoszférája percek alatt magába
szippantja, és el sem ereszti egészen a csavaros végkifejletig, melyet, bár
sejthető, és mai szemmel valószínűleg a legtöbbeknek nem okoz meglepetést,
azért nem szeretnék lelőni.
A műnek háromféle vágása létezik.
Nálunk a Cinetelnek hála, a 74 perces verzió jelent meg. Létezik ezen kívül egy
utólag színezett változat is. Nekem volt szerencsém pár éve potom pénzért
beszerezni a magyar kiadást, manapság már nem biztos, hogy egyszerű hozzájutni,
de biztosan nem lehetetlen. Megvétele erősen ajánlott.
Meglehetősen minimalista alkotásról
van szó, mely nagy valószínűséggel leginkább az alacsony költségvetésből
adódott, ám ez egy cseppet sem baj. A szellemalakok sminkje kimerül a fehérre
meszelt arcban és a szemek köré pingált sötét foltokban, de több nem is kell, a
hatás tökéletes. Megjelenésükben engem George A. Romero 6 évvel később
elszabadult élőhalottjaira emlékeztetnek. A zene a Mary által is játszott
hátborzongató orgonafutamokból áll, és ezzel is sikerült elérni a kellő hatást.
Ez a film így jó, ahogy van, egy tökéletes egységet alkotó, gótikus
hangulatbomba.
 |
| Herk Harvey |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése