Nightmare City (1980)

Rendezte: Umberto Lenzi,  olasz horrorfilm

Umberto Lenzinek a Dawn of the Dead által elindított zombihullámot meglovagoló zseniális mesterműve baljós, és igen szuggesztív városképekkel indít, melyeket nem kevésbé hatásos zene fest alá. Hogy is lehetne ez másképp, hiszen olasz filmről beszélünk.
A főcím után aztán kétszemélyes forgatócsoport érkezik a város repterére, hogy interjút készítsenek egy bizonyos Hagenbeck professzorral, egy nemrégiben történt nukleáris baleset kapcsán. A riporter szerepében nem más, mint...

Orgy of the Dead (1965)

rendezte: Stephen C. Apostolof, amerikai erotikus horror

"Shocking Sexicolor"

Ha valakinek az elméje megfelelőképpen borult, akkor könnyen elkezdhet csorogni a nyála egy olyan filmre, melynek a címében egyszerre szerepelnek az „orgia” és a „halott” szavak. Pláne akkor, ha a szóban forgó alkotás forgatókönyvét nem más jegyzi, mint a filmtörténet legdilettánsabb, és egyben egyik legszerethetőbb alakja, Edward D.Wood Jr. Én is így voltam ezzel, persze hatalmas elvárásaim nem voltak, ismervén az Ed Wood-i színvonalat, de gondoltam röhögök majd egy jót. De aztán nem egészen így lett, fél óra elteltével ugyanis fel kellett magamnak tennem a költői kérdést mely így hangzott: Te tényleg mazochista vagy? Meglehet, de mivel mindemellett erős idegzettel is rendelkezem, sikerült végigszenvednem a filmet, és azt kell, hogy mondjam, összességében nem bántam meg. S hogy miért nem?

Buio Omega aka. Beyond the Darkness (1979)

Rendezte: Joe D’Amato, olasz horror

Aristide Massaccessi, azaz D’Amato, aki az imdb szerint, vagy 70 féle néven jelenik meg filmjeinek stáblistáján, már gyermekkorától kezdve filmes környezetben mozgolódott, mondhatni az anyatejjel szívta magába a filmművészetet. Na persze. Amato mindig ahhoz nyúlt, amiben éppen pénzt látott. Így lehet az, hogy életének utolsó éveit kizárólag olcsó pornófilmek forgatásával töltötte, melyek közül az utolsót 2002-ben, azaz halála után három évvel mutatták be. De rendező urunk méltán vívta ki az „Evil Ed Wood” becenevet olyan a horror zsánerhez tartozó és kultikusnak mondható darabokkal, mint a Man Eater, a kvázi folytatása, az Absurd, vagy éppen a tárgyalt alkotás.

Nekromantik (1987)

rendezte: Jörg Buttgereit, nyugatnémet horror

Civakodó pár hajt az éjszakában. A térképpel szerencsétlenkednek. Civódásuk nem tart sokáig, balesetet szenvednek. A kép elsötétül, nyugtalanító dallamok szólalnak meg, majd hatalmas betűkkel beúszik a képbe a film címe, mely frappáns egyszersmind morbid szójáték… Másnap életunt eltakarító brigád szedi össze a férfi és a nő maradványait, közülük is szemmel láthatóan a legéletuntabb Robert (Daktari Lorenz). A nem túl eszményi munkafolyamat bemutatása nem is túl életszerű, ám ettől csak még visszataszítóbb. (Gumikesztyű nuku, a testeket pedig hullazsák helyett mezei szemeteszsákokba tuszkolják bele.) Nagyszerű nyitány, horror mesterfokon. Ezekkel a képekkel indít Jörg Buttgereit sokat vitatott, több országban betiltott, és underground körökben kultikus státuszt kivívott filmje, melynek központi témájából adódik az adekvátan megbotránkoztató kivitel.

Les Raisins de la mort aka. The Grapes of Death (1978)

 rendezte: Jean Rollin, francia agrárzombihorror

Alapvetően szeretem a régi európai horrorfilmeket. Az öreg kontinens filmesei valahogy még az amúgy nyilvánvalóan szemét műveket is képesek voltak valamiféle bájjal felruházni, amitől azok szerethetőek lettek. Gondolok itt az operatőri munkára, vagy a zenére, esetlegesen az über brutál, ugyanakkor gyakran infantilis gore effektekre. Persze azért nem mind arany, ami fénylik, így hát az európai horror termés között turkálva is belenyúlhatunk a szarba. Ez nekem is sikerült, mikor egy barátom jóvoltából volt szerencsém megtekinteni a Zombik Tava című rettenetet, amely csakúgy, mint a tárgyalt alkotás, Jean Rollin keze munkája. Mikor utána olvastam a rendező munkásságának, abszolút nem ért meglepetésként, hogy az úriembert francia Ed Wood-ként is emlegetik. Aztán hónapokkal később ugyanaz a jóember, akitől életem addigi legrosszabb zombifilmjét kaptam, lelkesen (és széles vigyorral) számolt be nekem valami szőlős-zombis agrohorrorról, ha úgy tetszik. Odaadta, elkezdtem nézni, aztán mikor a főcímnél kiírták a rendező nevét, akkor kissé megrökönyödtem…