Bizonyára nem én vagyok az egyetlen akinek feltűnt, hogy manapság egyre inkább egy kaptafára készülnek a filmplakátok, elég egy jól bevált kis "ötlet" és az utána 100 másik mozgókép poszteréről fog visszaköszönni ránk. A már évek óta divatos kis szikrákkal, melyek ráadásul sokszor teljesen indokolatlanul vannak jelen - biztos tudjátok miről beszélek - , például ki lehetne kergetni a világból. Na de naiv lenne az, aki azt gondolná, hogy régen másképp működtek a dolgok, hacsak nem annyiban, hogy fotósopp' helyett ecsetet használtak a filmek elsődleges hirdetési felületeit megalkotó jóemberek. Ez persze azért nem elhanyagolható különbség, sőt.
Legjobb példa ennek szemléltetésére néhány, a múltszázad derekán készült sci-fi és horrorfilm plakátja, melyeken előszeretettel használták a szörny nővel motívumot.
Stephen King így ír a jelenségről Danse Macabre című nem-fikciós könyvében:
"Ahogy korábban rámutattunk, minden idők egyik leghatásosabb, legjobban bevállt moziplakát-receptje szerint a szörny - legyen akár rovarszerű lény a This Island Earth-ből vagy a múmia 1959-es Hammer remake-jéből - a sötétben vagy egy város füstölgő romjai közt lépdel, karjában egy gyönyörű, de ájult hölggyel. A szépség és a szörnyeteg. A markomban tartalak. Hahaha. Ismét az erőszaktevés ősjelenete elevenedik meg."
